Néhány hónapja álnéven (Bajnok Balázs) újra elkezdtem a dokk.hu-ra, az egyik legnívósabb irodalmi portálra verseket feltölteni. Úgy működik a dolog, hogy feltölti az ember az írását majd kis idő múlva a szerkesztők (nem laikusok, valódi hozzáértők, kortárs költők stb.) elolvassák, véleményezik, (tényleg ízekre szedik) kőkemény kritikával illetik "majd érdemei szerint átemelik a maradanDOKK vagy múlanDOKK csoportba."
Egyik kedvenc elfoglaltságom (és ezt más verselőknek is erősen ajánlom) a versekhez írt kommentárok, vélemények közötti olvasgatás, ugyanis sok rettentő hasznos dolgot tanulhat meg az ember. Mi alapján nézzünk és közelítsünk meg egy verset, milyen szempontokat vegyünk figyelembe, mik azok a szarvashibák, logikai bukfencek amikre mindennél jobban oda kell figyelni, mi az ami tilos ésatöbbi, ésatöbbi. Az oldalon található versek közötti lapozgatás is mindenképpen a versíró (szándékosan nem írok költőt) hasznára válik.
Olvasni, olvasni, csillapíthatatlan étvággyal csak olvasni és idővel észrevétlenül, fájdalommentesen alakul, formálódik a nyelvezet, a gondolkodás, az egész versbeszéd. "Jól bevált" mondatok, szóösszetételek, hasonlatok omlanak össze majd épülnek maguktól újjá a romokon. Régóta berögzült (mint amikor valakinek hirtelen becsípődik a dereka és képtelen felegyenesedni), erőltetett, közhelyes klisék válnak semmivé és lép a helyükbe valami egészen új, valami más, valami nem megszokott. Folyamatos megújulás zajlik, amitől a legkevésbé sem szabad megijedni. Ami mégsem jó, nem hasznosítható hosszútávon azt fel kell ismerni majd egyszerűen csak elhagyni. Jól szelektálni legalább olyan fontos, mint magunkba szívni az újdonságokat, azt ami valóban értékes.
A lassú de fokozatos fejlődés nem feltétlen egy látható, érezhető dolog, sokszor csak egy furcsa érzés, egy sötétben tapogatózás ahol semmi sem biztos mert homály van. Csinálunk valamit de nem látjuk tisztán, hogy mit. Munka közben nincs villany, amit felkapcsolhatnánk. Kísérletezünk és ilyenkor érdemesebb inkább az ösztöneinkre hagyatkoznunk, engedni az érzékeknek ugyanis ha tudatosak próbálunk lenni akkor könnyen azon kapjuk magunkat, hogy csak körbe-körbe sétálgatunk és ugyanazt a virágot szagolgatjuk.
Ha elszáll a köd és kisüt a Nap, megnézhetjük "mivé lettünk", mit alkottunk, tettünk-e pár lépést előre vagy teljesen rossz irányba indultunk, esetleg ugyanott toporgunk ahol kezdtük. Vállalni kell, hogy nem mindig jó fele haladunk, hiszen útközben annyi de annyi minden megtéveszthet, eltéríthet minket. Ilyenkor semmiképp sem tanácsos visszafordulni mert félő, hogy még jobban elkeveredünk és sose találunk "haza". Szerencsésebb inkább egy új irányt kijelölni és azon az úton haladni. Egy percre se szabad megpihenni, másokat is csatlakozásra kell sarkallni és csak menni menni, hogy a folyamatos és sokszor céltalan bóklászásból egy magabiztos, követendő, követhető séta legyen.
Azok számára akik kellően elszántak, elegendő kedvet és kitartást éreznek magukban a kalandos és erőt próbáló felfedezésekhez, legyen szó ne csak irodalomról, bármiről. Mindenki más nyugodtan figyelmen kívül hagyhatja a fentieket, úgyis csak egy beképzelt maszlag, egy szava nem igaz, egy okoskodó érdektelenség, súlya nincs, miről beszélek, mit tudom én, hogy mit meg hogy.
http://www.dokk.hu
Új maradanDOKK-ok: Bajnok Balázs - Vihar után
